Titkárnő a főnökéhez:
- Főnök, van egy rossz-, meg egy jó hírem.
Itt volt az APEH, nagy balhé volt, mindenféle adócsalást találtak.
- Na, akkor mondja a jót! - szól a főnök.
Mire a titkárnő:
- Kisbabánk lesz!

Vízszerelő érkezik a vállalathoz. Belép az irodába, és azt kérdi a titkárnőtől:
- Hol az a szartartály?
A titkárnő berezelve mondja:
- Az igazgató úr éppen ebéden van.
- De hölgyem, maga nem ért engem, én arra a két nullára gondolok.
- A helyettesek is ebéden vannak.
- De drága hölgyem, én azt akarnám, hogy hol csinálják a szart?
- Ja, a könyvelés az emeleten van.

Egy nagyvállalatnál focimeccset rendeznek a marketing és a karbantartó osztályok között. A meccset a karbantartók nyerik nagy fölénnyel. A vállalati hirdetőtáblán megjelenik a marketing osztály beszámolója a mérkőzésről:
"Örömmel jelenthetjük, hogy a 2000. évi futball-szezonban a marketing osztály kiélezett csatában a második helyet szerezte meg, míg a karbantartók mindössze egyetlen győzelemmel, az utolsó előtti helyen végeztek."

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
- Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász.
A piackutató itt közbevág:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára.
- És azután? - kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
- És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatna a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne.
- És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit.

A pszichiáter így szól a betegéhez:
- Az ön problémájára a legjobb gyógymód, ha beletemetkezik a munkájába.
- Az nem megy, doktor úr.
- Miért?
- Mert betonkeverő vagyok.

Főnök a beosztottjához:
- Kovács, ezen a héten már ötödször késett a munkából! Tudja mit jelent ez?
- Akkor már biztos péntek van...

A frissen bevonult katonák biztosítást is köthetnek. Az egyik biztosítási ügynök minden évben többszörös mennyiségű katonai biztosítást ad el, mint a második helyezett, ezért a főnöke titokban kihallgatja, milyen módszerrel veszi rá a katonákat a biztosítás megkötésére:
- Nézze uram, ha megköti ezt az életbiztosítást, akkor ha meghal a harcmezőn, a biztosító 200.000 dollárt fizet a családjának.
Biztosítás nélkül ugyanebben az esetben a hadsereg fizet a családjának, de csak 3.000 dollárt!
Mit gondol, csatában kit küldenek előre? Aki kötött életbiztosítást, vagy aki nem?

A cég értékesítési igazgatója panaszkodik a titkárnőjének:
- Ez a George olyan feledékeny, hogy azt csodálom, hogy el tud adni az ügyfeleknek akármit is. Most is mondtam neki, hogy ha jön vissza az ebédből, akkor hozzon nekem néhány szendvicset, de szerintem nem számíthatok rá.
Ebben a pillanatban nyílik a liftajtó, és lihegve beesik George.
- Főnök, nem fogja elhinni, mi történt! - újságolja. - Ahogy bementem az étterembe, megláttam egy régi ügyfelünket, aki már vagy 2 éve nem vásárolt tőlünk semmit. Leültem hozzá, és olyan jól elbeszélgettünk, hogy a végén rendelt vagy 2 millió dollárért.
A főnök odafordul a titkárnőhöz:
- Ugye mondtam, hogy ez a hülye elfelejti a szendvicseimet!

Az autóbusz elindul a megállóból. Rohan utána egy asszony, hangosan kiáltozva:
- Állítsák meg a buszt, mert elkések a munkából!
Az utasok megkérik a sofőrt, hogy álljon meg.
Az asszony felszáll és megkönnyebbülten mondja:
- Sikerült... na, jegyeket, bérleteket kérem!

- Mondja volt már önnek egy komoly állása?
- Egyszer egy ideig sírásó voltam.
- Az komoly munka magának??!
- Hát nem volt szabad röhögni.