A ruházati bolt vezetője visszajön az ebédszünet után, és látja, hogy az eladónak be van kötve a keze. Az eladó büszkén újságolja:
- Képzelje, eladtam azt a nagyon ronda öltönyt, ami már két éve itt porosodott nálunk.
- Arra a rózsaszín förmedvényre gondol a kék gombokkal?
- Igen.
- Hát ez nagyszerű. Fogadni mertem volna, hogy azt sosem adjuk el. De miért van bekötve a keze?
- Amikor kikísértem a vevőt, az a rohadt vakvezető kutya megharapta a kezem.

Kovács és Nagy meghalnak. Nagy a mennybe, Kovács a pokolba kerül. Telik-múlik az idő. Nagy baromi jól érzi magát a mennyországban. Fehér ruhás lányok legyezik, a legjobb ínyencfalatokat eszi, miközben gyönyörű zene szól. Egyszer csak meglátogatja Kovács. Nagy örömmel mutatja be neki a mennyország szépségeit, de Kovács csak csóválja a fejét.
- Szép, szép, de nem az igazi. Semmi izgalmas nincs itt, mindenki alszik, tiszta unalom az egész. Bezzeg a pokol! Bombázó csajok iszap-birkóznak, a másik helyen sztriptíz, ráadásul azt a csajt szeded föl amelyiket akarod, vérpezsdítő zene egész álló nap, pia minden mennyiségben, na ez látod igazi buli, de te csak maradj itt én megyek vissza.
Nagy elkezdi törni az agyát:
- Végülis igaza van, egy kicsit uncsi ez a mennyország, megnézem magamnak azt a poklot.
Le is megy, bekopog a kapuján, abban a pillanatban két ördög közrefogja, beledobják egy üstbe és forró szurkot öntenek rá. Nagy kétségbeesetten ordít:
- De hát hol vannak a nők, a pia, a buli?
Mire a Sátán:
- Ezt mégis ki mondta neked?
- Hát a Kovács.
- Kovács, Kovács, milyen Kovács? ... Jaaa, a marketinges Kovács!

Kovács Béla bemegy a kocsmába, és vidáman felkiált:
- Ma este mindenki a vendégem egy körre!
- Ez igen! - mondja az egyik cimbora. - Úgy látom, jó kedved van ma.
- Hát hogyne lenne? Megbízott az önkormányzat, hogy hétfőtől én gyűjtsem be a pénzt a parkolóautomatákból.
Eljön a hétfő este, Kovács megint megjelenik a kocsmában. Odaszól a pincérnek vidáman:
- Pincér! Ma este mindenki a vendégem két körre!
- Látom, tetszik az új állásod, Béla. - mondja a haverja. - Hát még milyen boldog leszel, ha megkapod az első fizetésed...
Kovács meghökken:
- Azt mondod, hogy ezért még fizetni is fognak?

Ült a varjú az ágon, és nem csinált semmit. Arra ment a nyuszika és megkérdezte a varjútól:
- Varjú koma, nem zavarna, ha én is leülnék ide az árnyékba, és egész nap semmit se csinálnék?
- Engem ugyan nem. Ülj csak le és lazíts te is! - mondta a varjú.
A nyuszika így is tett. Leült az árnyékba és nem csinált semmit egész nap.
Délután aztán arra járt a róka, meglátta a lazító nyuszit, és bekapta.

És a tanulság?
Ahhoz, hogy egész nap csak lazsálhass, nagyon magasan kell ülnöd...

Egy sajtófogadáson kérdezgetik a jeles szerkesztőt:
- Mondja csak szerkesztő úr? Önnek tényleg minden sort el kell olvasnia, ami a lapban megjelenik?
- Az még nem lenne baj - válaszol nagyot sóhajtva a szerkesztő - a baj az, hogy azt is el kell olvasni, ami nem jelenik meg...

Nagyon-nagy szükségem lenne 6 hónap szabadságra - ha lehet, évente kétszer.

- Mi az? 7 ujja van és 10 gyereke?
- ???
- Asztalos, aki nem tud vigyázni.

A munkaügyi ellenőr meglátogatja a falusi gazdálkodót.
- Szeretném, ha mondana pár szót az alkalmazottairól, és hogy mennyit keresnek magánál! - mondja neki.
- Hát, lássuk csak! - kezdi a gazda. - Van itt egy napszámosom, aki segí­t a földeken, havi 100000et adok neki, plusz szállást és ellátást. Aztán van egy szakácsnő, aki főz, és még az állatoknál is segí­t. Ő 80000et kap, szállást és ellátást. Ja, és van ez a félnótás, aki napi 16 órát dolgozik, hétvégeken is, és havonta egy húszast keres, emellett fizeti a rezsit meg az ellátást is.
Az ellenőr szeme felcsillan:
- Hoppá! Ez ám a kizsákmányolás! Ezzel a félnótással akarok beszélni!
Mire a gazda:
- Na, hát ez lennék én....

- Jó napot, maguk keresnek új főpénztárost?
- Igen, de még keressük a régit is.

A főkönyvelő elmegy az igazgatóhoz, és í­gy szól:
- Add, kérlek, kölcsön a titkárnődet, mert az enyém tegnap megbetegedett!
- Nagyon szí­vesen! Jól gépel, nézd milyen szép, és van valami, amit sokkal jobban tud, mint a feleségem - kacsint az igazgató.
Három nap múlva a főkönyvelő visszakí­séri a kölcsönkapott hölgyet:
- Köszönöm a szí­vességedet! Tényleg nagyon jól gépel, gyönyörű is, de azt a valamit szerintem nem tudja jobban mint a feleséged! - vigyorog a főkönyvelő.