Vegyünk egy ketrecet, amiben öt majom van. A ketrecben egy madzagon lóg egy banán. A banánt lépcsőkön lehet elérni. Az egyik majom előbb-utóbb odamegy a lépcsőhöz és elkezd felmászni a banánért. Azonban ahogy hozzáér a lépcsőhöz, az összes majom hideg zuhanyt kap.

Kicsit később egy másik majom is megpróbál felmászni a banánért - az eredmény ugyanaz. Ez még számos alkalommal megtörténik. Kis idő múlva, amikor egy majom csak elindul a lépcső felé, a többiek ezt megpróbálják megakadályozni.

Most zárd el a vízcsapot, nem lesz több zuhany. Cseréld ki az egyik majmot egy újoncra. Az új fiú meglátja a banánt es megpróbál érte felmászni. A többiek azonnnal megtámadják és nem engedik hogy a lépcső közelébe menjen. Amikor minden mászási kísérlet kudarcba fullad a többiek támadása miatt, az új fiú feladja.

Most cserélj ki még egy régi (zuhanyozott) majmot egy újoncra. Az új megint csak megpróbálkozik a banánhoz jutással, de a többi négy megtámadja ezért. Az előző újonc is boldogan vesz részt a támadásban. Amikor már ez is feladta, cserélj ki egy harmadik majmot. Amikor ez is megpróbál eljutni a banánért, a többi négy megtámadja. Pedig a négy támadó majom közül kettőnek elképzelése sincs, miért nem szabad a banánnal próbálkozni.

Miután a negyedik és az ötödik majmot is kicserélted, a ketrecben lévő majmok egyikének sincs emléke a hideg zuhanyról. Mégis, meg sem próbálnak eljutni a banánért. Hogy miért? Mert ez mindig így volt és mindenki így csinálja. Így születik a "company policy".

Vízszerelő érkezik a vállalathoz. Belép az irodába, és azt kérdi a titkárnőtől:
- Hol az a szartartály?
A titkárnő berezelve mondja:
- Az igazgató úr éppen ebéden van.
- De hölgyem, maga nem ért engem, én arra a két nullára gondolok.
- A helyettesek is ebéden vannak.
- De drága hölgyem, én azt akarnám, hogy hol csinálják a szart?
- Ja, a könyvelés az emeleten van.

A kigyógyult alkoholista bemegy a munkaközvetítőbe, ajánlanak is neki egy munkát, ahol 150.000 Ft-ot keresne, mire ő:
- Az nem jó, mert ha túl sok pénzt kapok, fizetéskor bemegyek a kocsmába, és újra rászokok az alkoholra.
- Akkor talán lenne egy másik munka, ott csak 80.000 Ft-ot keresne, és csak napi 6 órát kellene dolgoznia!
- Az sem jó, mert ha sok időm lesz, akkor megint a kocsmában kötök ki. Nem lehetne valamilyen munkát találni, ahol napi 12 órát kell dolgozni, és csak 50.000 Ft-ot fizetnek?
- Olyan munkánk is van, de sajnos mindegyikhez diploma kell.

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
- Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász.
A piackutató itt közbevág:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára.
- És azután? - kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
- És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatna a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne.
- És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit.

A pszichiáter így szól a betegéhez:
- Az ön problémájára a legjobb gyógymód, ha beletemetkezik a munkájába.
- Az nem megy, doktor úr.
- Miért?
- Mert betonkeverő vagyok.

- Mindjárt kezdődik a vámvizsgálat, úgy izgulok.
- Higgye el, fölösleges. Elárulom magának, hogy én például fegyvercsempész vagyok. Most is elrejtettem a bőröndben négy pisztolyt. Ha ezek ezt nem veszik észre, magának semmi oka aggódni.
- De én azért mégis izgulok.
- Ugyan miért?
- Ez az első munkanapom vámosként.

Főnök a beosztottjához:
- Kovács, ezen a héten már ötödször késett a munkából! Tudja mit jelent ez?
- Akkor már biztos péntek van...

Az autóbusz elindul a megállóból. Rohan utána egy asszony, hangosan kiáltozva:
- Állítsák meg a buszt, mert elkések a munkából!
Az utasok megkérik a sofőrt, hogy álljon meg.
Az asszony felszáll és megkönnyebbülten mondja:
- Sikerült... na, jegyeket, bérleteket kérem!

A munkanélküli éppen állást keresni indul, a felesége a szobában újságot olvas. Odaszól a férjének:
- Képzeld, keres egy férfit a rendőrség, aki a parkban a farkát mutogatja, és azzal ijesztgeti a nőket!
Mire a férj:
- És szerinted ez nekem jó állás lenne?

A baromfiudvarba teljesítmény ösztönző gazdasági szakember érkezik. A fickó összehívja a tyúkokat. Kinyitja a táskáját és kivesz belőle egy strucctojást.
- Nem akarlak kritizálni benneteket, de nem árt, ha látjátok, mire képes a külföldi konkurencia!