Behí­vja a cég vezérigazgatója az egyik alkalmazottját.
- Nos, Mr. Jones, ön már egy éve dolgozik vállalatunknál. A postázási részlegen kezdte, aztán röpke 2 hét alatt átkerült az értékesí­tésre. Egy hónap múlva már területi képviselő lett. Mindössze négy hónap után kinevezték az értékesí­tés vezetőjének. Most pedig, mivel komolyan foglalkozom a visszavonulás gondolatával, megkérdezném, hogy mit szólna a vezérigazgatói poszthoz?
- Köszönöm! - feleli az alkalmazott.
- Köszönöm? Ez minden, amit egy ilyen hatalmas ajánlatra tud mondani?!
- Jó, akkor "Köszönöm, apa!"

- Főnök úr, én felmondok - jelenti be a takarítónő a bankfiók igazgatójának. - Nem tudom elviselni a bizalmatlanságukat!
- Mi az, hogy bizalmatlanság? Még a páncélszekrény kulcsát is mindig itt hagyom az íróasztalon!
- Az igaz, de a kulcs nem illik a zárba!

A híres szívsebész Mercedese elromlik, a nagyszájú szerelő kérkedve mesél:

- Szerintem doktor úr, nekünk hasonló a munkánk... kiszedem a motorból a tömítéseket, megjavítom a billentyűket, kitisztítom, visszarakom, és úgy fog menni a kocsi mint a rakéta... Hol tudja ezt maga?

- Semmi gond öregem - így a szívsebész - persze hasonló a munkánk... egyszer próbálja csak meg mindezt járó motor mellett megcsinálni, ahogy mi operálunk...

Az amerikai üzlethálózat vezetőjénél egy fiatalember jelentkezik munkáért.
- Én vagyok az államok legügyesebb ügynöke! - jelenti ki.
Az igazgató átad neki egy kollekciót, és vidéki körútra küldi. Egy hét múlva megjelenik nála a fiatalember és az íróasztalára dobja az érintetlen árumintát.
- Uram, belátom, hogy mégsem én vagyok az államok legügyesebb ügynöke. Hanem az, aki ezt a szemetet magára sózta…

Főnök az újonnan felvett munkaerőnek:
- Tudja, mi itt az olyan munkásokat szeretjük, akik kellő felelősséget éreznek a munkájuk iránt!
Erre a munkás:
- Akkor én vagyok a maguk embere! Az előző munkahelyemen bármi történt, mindig én voltam a felelős érte!

Mondja, mennyiért festené ki a lakásomat?
- 50.000 forintért.
- És ha én is segítenék önnek?
- Akkor 100.000-ért.