A cég értékesítési igazgatója panaszkodik a titkárnőjének:
- Ez a George olyan feledékeny, hogy azt csodálom, hogy el tud adni az ügyfeleknek akármit is. Most is mondtam neki, hogy ha jön vissza az ebédből, akkor hozzon nekem néhány szendvicset, de szerintem nem számíthatok rá.
Ebben a pillanatban nyílik a liftajtó, és lihegve beesik George.
- Főnök, nem fogja elhinni, mi történt! - újságolja. - Ahogy bementem az étterembe, megláttam egy régi ügyfelünket, aki már vagy 2 éve nem vásárolt tőlünk semmit. Leültem hozzá, és olyan jól elbeszélgettünk, hogy a végén rendelt vagy 2 millió dollárért.
A főnök odafordul a titkárnőhöz:
- Ugye mondtam, hogy ez a hülye elfelejti a szendvicseimet!

- Mindjárt kezdődik a vámvizsgálat, úgy izgulok.
- Higgye el, fölösleges. Elárulom magának, hogy én például fegyvercsempész vagyok. Most is elrejtettem a bőröndben négy pisztolyt. Ha ezek ezt nem veszik észre, magának semmi oka aggódni.
- De én azért mégis izgulok.
- Ugyan miért?
- Ez az első munkanapom vámosként.

Mi a különbség az alagút, meg a fizetés között??? Az alagutat fúrják, míg a fizetést faragják. Az alagútból meg ki lehet jönni, de a fizetésből nem.

Egy gyár vezérigazgatója gyűlést tart az alkalmazottaknak, s megkéri őket hogy az eddigi 8-óra helyett vállaljanak még 1-órát pluszban.
Kovács:
- Én azt mondom, hogy melózzunk ezentúl 10 órát, hogy fellendítsük a gyár termelését.
Kis:
- Én azt mondom, hogy melózzunk napi 12 órát, mert így megelőzzük a konkurenciát.
Szabó:
- Én azt mondom, hogy dolgozzunk napi 16 órát, mert ez a kötelességünk.
Móricka:
- Én azt mondom, hogy haza se menjünk, aludjunk itt, mert ha hazamegyünk s találkozunk a feleségeinkkel, akkor fennáll a veszély, hogy szülessenek olyan hülyék mint a Kovács, a Kis meg mint a Szabó!

Egy nagyvállalatnál focimeccset rendeznek a marketing és a karbantartó osztályok között. A meccset a karbantartók nyerik nagy fölénnyel. A vállalati hirdetőtáblán megjelenik a marketing osztály beszámolója a mérkőzésről:
"Örömmel jelenthetjük, hogy a 2000. évi futball-szezonban a marketing osztály kiélezett csatában a második helyet szerezte meg, míg a karbantartók mindössze egyetlen győzelemmel, az utolsó előtti helyen végeztek."

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
- Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász.
A piackutató itt közbevág:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára.
- És azután? - kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
- És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatna a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne.
- És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit.

Címzett: Los Alamos Kutatólaboratórium személyzete
Feladó: Bill Richardson, biztonsági főnök

Kedves Kollégák!
A múltkoriban bekövetkezett kis bonyodalom és a Kongresszus szerencsétlen túlbuzgósága miatt néhány módosítást kell végrehajtanunk a biztonsági előírásainkban. Ezek:
1. Azt a barna papírzacskót, amiben az USA legfontosabb atomkutatási titkait tartalmazó merevlemezeket tároljuk, ezentúl nem hagyjuk az ebédlőasztalon. Az új tárolási hely a "Páncélterem". Tudom, hogy ez kényelmetlen sokatok számára, de sajnos ez az idők szava.
2. A hárombetűs biztonsági kód, amely a "Páncéltermet" nyitja, ezentúl nem "B O B". A potenciális kémek összezavarása érdekében a betűk sorrendjét megfordítottuk. Kérem, ne áruljátok el az új jelszót senkinek!
3. A líbiai, észak-koreai, kínai tudósok és végzős egyetemisták laborlátogatását ezentúl megszigorítjuk. Hétfőtől csak akkor léphetnek be a laboratóriumokba, ha egy "Helló, a nevem:...." feliratú kitűzőt viselnek, amely a nevüket is tartalmazza. A kitűzőket a látogatók a recepciós hölgyeknél igényelhetik.
4. A tudósok által robbantási szimulációkra használt számítógép hálózatról kérem eltávolítani az összes www.swedechicks.com, www. hacker-r-us.com és hasonló kategóriás linkeket tartalmazó oldalakat. A Disney oldalakra mutató linkeket természetesen nem érinti ez a rendelkezés.
5. Az 5. vagy magasabb szintű készültség esetén a kutatók nem írhatják fel kutatásaik eredményét a férfivécé falára.
6. Tekézés közben a pénztárcátokat és notebook számítógépeiteket a "Bowl-a-Drome" csaposánál hagyjátok a mellékhelyiség helyett. Mr. Badonov, a csapos megígérte nekem, hogy "da, a szemünket rajta tartyuk".
7. Ezentúl a kutatók nem tarthatnak otthon plutóniumot, irídiumot vagy rádiumot, még egy "kis hétvégi munka otthon" célból sem. Ebbe a körbe a kutatók szülei és gyermekei is beletartoznak.
8. A termonukleáris eszközök hobbi szintű felhasználása ezentúl tiltott. A hobbi szintű felhasználásba beletartozik az újévi tűzijáték is.
9. Az alkalmazottak ezentúl a GameBoy játékaik és CD lejátszóik elemigényét ne a betörésjelző elemkészleteiből elégítsék ki.
10. És, végül, ezentúl minden alkalmazott csak a főbejáraton át léphet az intézet területére. Raoul, a portás ezentúl nem enged be senkit a hátsó kapun, akkor sem, ha az illető hármat kopog. Tudom, hogy ezek a szigorítások mindenki számára hátrányosnak és terhesnek tűnnek, de a mi feladatunk a nemzet által ránk bízott titkok megőrzése.
Üdvözlettel:
Bill

Az autóbusz elindul a megállóból. Rohan utána egy asszony, hangosan kiáltozva:
- Állítsák meg a buszt, mert elkések a munkából!
Az utasok megkérik a sofőrt, hogy álljon meg.
Az asszony felszáll és megkönnyebbülten mondja:
- Sikerült... na, jegyeket, bérleteket kérem!

- Mondja volt már önnek egy komoly állása?
- Egyszer egy ideig sírásó voltam.
- Az komoly munka magának??!
- Hát nem volt szabad röhögni.

Két beosztott beszélget:
- Tegnap végre bementem a főnökhöz és nagyon határozottan fizetésemelést kértem.
- És hogy sikerült megegyezni?
- Kompromisszumos megoldás született...
- A fizetésem nem emelkedik, én meg cserében maradhatok.