A cég értékesítési igazgatója panaszkodik a titkárnőjének:
- Ez a George olyan feledékeny, hogy azt csodálom, hogy el tud adni az ügyfeleknek akármit is. Most is mondtam neki, hogy ha jön vissza az ebédből, akkor hozzon nekem néhány szendvicset, de szerintem nem számíthatok rá.
Ebben a pillanatban nyílik a liftajtó, és lihegve beesik George.
- Főnök, nem fogja elhinni, mi történt! - újságolja. - Ahogy bementem az étterembe, megláttam egy régi ügyfelünket, aki már vagy 2 éve nem vásárolt tőlünk semmit. Leültem hozzá, és olyan jól elbeszélgettünk, hogy a végén rendelt vagy 2 millió dollárért.
A főnök odafordul a titkárnőhöz:
- Ugye mondtam, hogy ez a hülye elfelejti a szendvicseimet!

- Mindjárt kezdődik a vámvizsgálat, úgy izgulok.
- Higgye el, fölösleges. Elárulom magának, hogy én például fegyvercsempész vagyok. Most is elrejtettem a bőröndben négy pisztolyt. Ha ezek ezt nem veszik észre, magának semmi oka aggódni.
- De én azért mégis izgulok.
- Ugyan miért?
- Ez az első munkanapom vámosként.

Mi a különbség az alagút, meg a fizetés között??? Az alagutat fúrják, míg a fizetést faragják. Az alagútból meg ki lehet jönni, de a fizetésből nem.

Egy gyár vezérigazgatója gyűlést tart az alkalmazottaknak, s megkéri őket hogy az eddigi 8-óra helyett vállaljanak még 1-órát pluszban.
Kovács:
- Én azt mondom, hogy melózzunk ezentúl 10 órát, hogy fellendítsük a gyár termelését.
Kis:
- Én azt mondom, hogy melózzunk napi 12 órát, mert így megelőzzük a konkurenciát.
Szabó:
- Én azt mondom, hogy dolgozzunk napi 16 órát, mert ez a kötelességünk.
Móricka:
- Én azt mondom, hogy haza se menjünk, aludjunk itt, mert ha hazamegyünk s találkozunk a feleségeinkkel, akkor fennáll a veszély, hogy szülessenek olyan hülyék mint a Kovács, a Kis meg mint a Szabó!

Egy nagyvállalatnál focimeccset rendeznek a marketing és a karbantartó osztályok között. A meccset a karbantartók nyerik nagy fölénnyel. A vállalati hirdetőtáblán megjelenik a marketing osztály beszámolója a mérkőzésről:
"Örömmel jelenthetjük, hogy a 2000. évi futball-szezonban a marketing osztály kiélezett csatában a második helyet szerezte meg, míg a karbantartók mindössze egyetlen győzelemmel, az utolsó előtti helyen végeztek."

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
- Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász.
A piackutató itt közbevág:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára.
- És azután? - kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
- És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatna a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne.
- És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit.

Az autóbusz elindul a megállóból. Rohan utána egy asszony, hangosan kiáltozva:
- Állítsák meg a buszt, mert elkések a munkából!
Az utasok megkérik a sofőrt, hogy álljon meg.
Az asszony felszáll és megkönnyebbülten mondja:
- Sikerült... na, jegyeket, bérleteket kérem!

- Mondja volt már önnek egy komoly állása?
- Egyszer egy ideig sírásó voltam.
- Az komoly munka magának??!
- Hát nem volt szabad röhögni.

Korosodó ügyvéd a fiatal titkárnőjének:
- Mondja csak, mit eszik rajtam? A szépségemet vagy az intelligenciámat?
- A humorát főnök, a humorát!

A gépírónők elhatározzák, hogy ha a főnök megint disznó viccet kezd mesélni, mindnyájan felállnak és kimennek az irodából. Hamarosan belép a főnök és így szól:
- Hallottátok, hogy befutott a hajó a kikötőbe harminc szexéhes matrózzal?... No de lányok, nem kell rohanni, a hajó állítólag több hétig itt marad!