Hogy miért kell sokat dolgoznom?
10 millió lakosa van az országnak, ebből három és fél millió nyugdíjas, ami azt jelenti, hogy a maradék hat és fél milliónak kell megcsinálni az összes munkát.
Hétszázezren tanulnak, ami azt jelenti, hogy a maradék 5.8 millió emberre marad az összes munka. A dolgozókból nyolcszázezren a kormánynak dolgoznak, ami azt jelenti, hogy a maradék 5 milliónak kell megcsinálnia mindent.
Fél millió embert alkalmaz a katonaság, ami azt jelenti, hogy maradt 4.5 millió ember, akikre az összes munka hárul.
Vegyük azt az összes embert, aki a Parlamentben, polgármesteri hivatalokban, állami támogatású intézményekben dolgozik, s megkapjuk azt a maradék másfél millió embert, akikre a tényleges munka elvégzése esik.
Egy adott pillanatban háromszázezer ember fekszik kórházban, van táppénzen, hozzájuk jön a fél millió munkanélküli, s máris megkapjuk azt a valódi embermennyiséget, ami pontosan hétszázezer embert jelent - no, hát ennyinek kell elvégeznie minden munkát.
Most olvastam a legújabb statisztikákat: jelenleg 699 998 ember van börtönben, ami azt jelenti, hogy mindössze két emberre maradt minden munka - rád és rám.
Márpedig te, barátom, éppen a számítógéped előtt ülsz és hülye vicceket olvasol...

A modern tücsök és a hangya mese:
A hangya a forró nyarat szorgalmasan végigdolgozta, építgette- szépítgette házát, és élelmet halmozott fel felkészülvén a kemény télre.
A tücsök úgy gondolta, a hangya bolond, és végigmúlatta a nyarat.
Eljött a hideg tél, és a nélkülöző tücsök sajtótájékoztatót hívott össze azt a kérdést feszegetve, hogyan lehet az, hogy míg egyesek kint fagyoskodnak a hidegben, mások úgy élnek, mint a hangya.
A CNN, az RTL Klub, a TV2 és az MTV felvételeket mutatott be a didergő tücsökről, és a melegben, terített asztal mellett henyélő hangyáról. A világ döbbenten konstatálta az égbekiáltó különbséget. Hogyan lehetséges, egy ilyen jól fejlődő, épülő országban a tücsköt így sorsára hagyni?
Az NZSZ (Nemzetközi Zöldbogarak Szövetsége) vezetői több hírműsorban is "zöldellenes elfogultsággal" vádolták a hangyát, és felhívták a figyelmet arra a szomorú tényre, hogy a világon sok tücsök áldozata ennek a kirekesztő mozgalomnak.
Breki, a béka, a tücsökkel együtt lépett fel a Mónika Show-ban, és mindenki könnyekre fakadt, amikor az "Azért Vannak A Zöldbarátok" című slágert énekelték.
A Köztársasági Elnök és felesége egy jótékonysági bálon támogatásukról biztosították a tücsköt, és olyan javak juttatását helyezték kilátásba, amiből a tücsök az előző kormányzati ciklusban kimaradt; ahogy a miniszterelnök fogalmazott: "... hogy ne süvölthessenek újra az előző rendszer szelei.
Egy politológus a "Mélyvíz" adásában kifejtette, hogy a hangya a tücsök kárára szépen meggazdagodott, és egyúttal az ilyen típusú jövedelmek elvonását célzó adójogszabály szükségességét hangoztatta az "egyenlő közteherviselés" szellemében.
Végül, az "Egyenlő Esélyeket Az Anti-Zöldekkel" szervezet hathatós közreműködése nyomán a hangyát visszamenőleges hatállyal megbírságolták, mert nyári munkái közben nem foglalkoztatott elegendő számú zöld bogarat, adótartozásait behajtották, és házát az állam elkobozta.
A történet végén látjuk, amint a tücsök felélte a hangya utolsó téli élelemtartalékait a kormánytól kapott házban (ami nemrég még a hangyáé volt), a hangya pedig eltűnik a hóban.
Másnap reggel pedig a tücsök fogta a cókmókját és (mivel sikerült teljesen felélnie a hangya vagyonát) elindul egy újabb hangyát keresni.

Egy orosz paraszt reggel kimegy a földre kapálni. Összeszedi magát, de a kapuban megáll:
- No! Lenin könyv nálam van, párttagsági nálam van, Pravda nálam van, minden rendben! Mehetünk!
A falu végén ismét leellenőrzi magát:
- Lenin élete nálam van, párttagsági igazolvány nálam van, Pravda nálam van. Mehetek tovább!
Kiér a földekre, megint végignézi magát:
- Lenin élete nálam van, párttagsági nálam van, Pravda nálam van, minden rendben... Hű a picsába, a kapát meg otthon felejtettem!

Ötvenenes évek. Két törvényszéki bíró beszélget:
- Nem tudsz egy jó viccet?
- De tudok!
- Akkor mondjad!
- Megőrültél? Most adtam érte három évet...

Egy holland és egy amerikai beszélgetnek a nemzeti zászlóikról.
- A miénk vörös, fehér, kék, és az adórendszerünket szimbolizálja. - mondja a holland - Vörös a fejünk, ha beszélünk róla, fehér, ha megkapjuk a befizetendő összeget és belekékülünk, mire kifizetjük.
- Igen, a miénk is ugyanilyen. - bólogat az amerikai - Annyi különbséggel, hogy mi még csillagokat is látunk.

Felhívja Szaddam Husszein Clinton elnököt telefonon:
- Tudod Bill, azért hívtalak, mert tegnap éjszaka volt egy álmom. Azt álmodtam, hogy New Yorkban minden házon zászló lobogott. És tudod, mi volt rájuk írva?
- Nem tudom, Szaddam. Mi volt?
- Az, hogy "Allah az Isten, Isten Allah".
- Egyébként jó, hogy felhívtál, mert tegnap nekem is volt egy álmom.
- Micsoda? - kérdezi Szaddam.
- Álmomban Bagdadban jártam. Minden épület gyönyörűen fel volt újítva, az utcák tiszták voltak. Ja, és minden épületen volt egy zászló. És tudod, mi volt a zászlóra írva?
- Nem, mi volt?
- Ja, azt én sem tudom. Nem tudok héberül.

1940-ben áll az orosz és a német katona a közös határon.
- Te Szása - kérdezi kollégáját a német - mit csinálsz, ha vége a háborúnak ?
- Hát úgy gondoltam, hogy körbebiciklizem az egész Szovjetuniót - mondja büszkén Szása.
- Ja, ja és délután ?

A zsidó rabbi fia megszerzi a jogosítványt. Odamegy apjához, elkérni az autót.
- Ajánlok egy üzletet. - mondja az apja - Ha levágatod a hajad, viheted a kocsit.
- De apa, annak idején Sámsonnak is hosszú haja volt, Mózesnek és Jézusnak is! - próbálkozik a fiú.
- Igaz, de ők mindenhová gyalog mentek.

Egy orosz katona átkiált a kínai határon:
- Ej, százezer kínai, gyertek a domb mögé harcolni velem!
Átmegy százezer kínai, verekedés, csend...
Fél óra múlva az orosz harcos újra kiált:
- Ej, százezer kínai, gyertek a domb mögé harcolni velem!
Ismét átmegy százezer kínai, megint verekedés, majd csend...
Fél óra múlva újra hangzik a kiáltás:
- Ej, százezer kínai, gyertek a domb mögé harcolni velem!
Már menne megint százezer kínai, de a domb mögül előmászik egy összevert, de még élő kínai:
- Vigyázzatok fiúk! Csapda! Ketten vannak!

A főkönyvelő elmegy az igazgatóhoz, és í­gy szól:
- Add, kérlek, kölcsön a titkárnődet, mert az enyém tegnap megbetegedett!
- Nagyon szí­vesen! Jól gépel, nézd milyen szép, és van valami, amit sokkal jobban tud, mint a feleségem - kacsint az igazgató.
Három nap múlva a főkönyvelő visszakí­séri a kölcsönkapott hölgyet:
- Köszönöm a szí­vességedet! Tényleg nagyon jól gépel, gyönyörű is, de azt a valamit szerintem nem tudja jobban mint a feleséged! - vigyorog a főkönyvelő.