Az egyik utas megkérdi a kalauzt a vonaton:
- Elnézést, meg tudná nekem mondani, mikor érünk a Victoria állomásra?
- Egy óra múlva, de sajnos a vonat nem áll meg ott! - mondja a kalauz.
- Úristen! Pedig nekem nagyon fontos ügyem van Victoriában, muszáj ott leszállnom!
A kalauz gondolkodik, majd előáll egy javaslattal:
- Nézze uram! Sajnos nem állíthatom meg a vonatot bárhol, de tudok szólni a vezetőnek, hogy lassítson le. Ketten kilógatjuk, ekkor maga elkezd szaladni a levegőben. Amikor már elég gyorsan fut, akkor letesszük, így nem fogja magát megütni, mert a sebessége akkora lesz, mint a vonaté.
Így is tesznek. Amikor a vonat Victoria állomáshoz ér, lelassítanak, kitartják az utast, aki elkezd futni a levegőben. Ekkor lerakják, emberünk cipői füstölnek, de nem esik el. Elkezdi a lassítást, ám az utolsó kocsiból kinyúl egy vaskos kéz és felrántja, a következő szavak kíséretében:
- Ember, marha nagy szerencséje van, hogy itt vagyok! Nem tudta, hogy a vonat nem áll meg Victoriában?

- Ki az? Korán kel. Lisztel dolgozik. Péksüteményeket süt, és nem a pék?
- ???
- De, a pék!

- Kedves utasaink, itt az Önök kapitánya beszél! Mivel erősen zuhanunk,ezt megállítandó már kidobáltunk minden nehezéket. Sajnos ez nem volt elég, úgyhogy utasaink közül kell megválnunk néhánytól. Hogy ne lehessen kivételezéssel vádolni bennünket, ábécé sorrendben szabadulunk meg a túlsúlytól. Jelentkezzenek tehát először az 'A', mint Afro-amerikaiak!
Természetesen senki sem mozdul...
- Akkor jelentkezzenek a 'B', mint barna bőrűek!
Újból senki, csak a sorok közt egy kisgyerek mondja az apjának:
- Te papa, nem kéne jelentkeznünk? Hiszen mi afro-amerikaiak is vagyunk, meg a bőrünk is barna!
Mire az apja:
- A pofádat befogod fiam, mi most itt NIGGEREK vagyunk, úgyhogy először a KÍNAIAK jönnek.
Mire a hátsó sorból egy hang :
-Ném kínáái! Sárgá!

Egy angol lord afrikai vadászélményeit meséli a klubjában. Amikor befejezte a mondandóját egy fiatalabb lord megkérdezi tőle:
- Mondja kérem, mit csinálna, ha vadászat közben hirtelen maga előtt teremne egy vérszomjas oroszlán?
- Természetesen azonnal lelőném - feleli a nagy vadász.
- És mit tenne, ha elromlana a puskája?
- Az én puskám sohasem romlik el, és különben is dupla csövű, tehát lőnék még egyet.
- És mit tenne, ha egyszerre mind a két csöve csődöt mondana?
- Na látja fiatal barátom, akkor már nem maradna más, mint felmásznék egy fára.
- És mit tenne, ha tegyük fel leszakadna az ág maga alatt?
- Mondja, maga kinek szurkol, nekem vagy az oroszlánnak?

Kihirdetnek egy világméretű káromkodási versenyt.
Bemegy az amerikai, káromkodik 15 percet.
Bemegy a német, káromkodik 20 percet.
Bemegy az egyszeri magyar ember, megbotlik a küszöbben, káromkodik 30 percet, majd megkérdi:
- Kezdhetem?

Egy katona késve ér vissza az eltávozásról. Mikor az őrmester kérdőre vonja, a katona magyarázkodni próbál.
- Sajnálom, uram, de lekéstem a buszt, béreltem egy kocsit, és azzal indultam el, de lerobbant, akkor láttam egy tanyát, vettem egy lovat és azzal jöttem tovább, de a ló megdöglött és az utolsó tíz kilométert gyalog kellett megtennem.
Az őrmester szkeptikus, de elfogadja a magyarázatot. Következő héten egy másik katona késik el.
- Sajnálom, uram, de lekéstem a buszt, béreltem egy kocsit, és azzal indultam el, de lerobbant, akkor láttam egy tanyát, vettem egy lovat és azzal jöttem tovább, de a ló megdöglött és az utolsó tíz kilométert gyalog kellett megtennem.
Az őrmester ennek is elnézi. Következő alkalommal tíz másik katona jön ugyanezzel a magyarázattal. Az őrmesternek nem tetszik a dolog, de az első katona magyarázatát elfogadta, ezért ezekét is el kellett.
Következő héten ismét elkésik egy katona, és ő is magyarázkodni kezd.
- Sajnálom, uram, de lekéstem a buszt, akkor béreltem egy kocsit...
- Tudom, ne is folytassa - legyint az őrmester -, lerobbant a kocsi.
- Nem robbant le, uram, csak kerülgetnem kellett a sok döglött lovat az úton...

Két görénytulajdonos beszélget:
- És hol alszik a görényed?
- A lábamnál.
- És nem büdös?
- Majd megszokja.

- Hány munkás dolgozott a Trabant gyárban?
- Kettő. Az egyik hajtogatott, a másik ragasztott.

Két évi távollét után a lovag és szolgája hazatér királyához.
- Mit csináltál ez alatt a két év alatt, jó lovagom? - kérdi a király.
- Uram, királyom, én bizony megküzdöttem ellenfeleiddel nyugaton és sokat megöltem közülük - mondja büszkén a lovag.
- De nekem nincsenek is ellenfeleim nyugaton! - tiltakozik a király.
- Ööö, nos, szóval most már akkor vannak! - hebegi a lovag.

Egy férfi éppen CD-ket pakol ki a szekrényből, amikor csörög a telefon. A férfi tétovázik egy kicsit, majd felveszi:
- Halló?
- Üdvözlöm Mr. Birschman, Tiffany vagyok, a házvezetőnő! - mondja egy női hang.
- Üdvözlöm Tiffany, miben segí­thetek?
- Elnézést, hogy ilyen későn telefonálok, de volt egy kis problémám ma, takarí­tás közben.
- Milyen probléma, Tiffany?
- Amikor bevetettem az ágyukat, véletlenül kiesett a pénzes borí­ték. Nem tudtam, honnan eshetett ki, ezért az ágyrács és a matrac közé tettem, az ágy lábához. Nem baj?
- Nem Tiffany, jó lesz í­gy. Nagyon köszönöm, hogy szólt.
- Á, és még egy: amikor a nappalit porszí­vóztam, megtaláltam azt a gyémántgyűrűt, amit egy éve vesztettek el.
- Ez nagyszerű! És hova tette?
- Természetesen a felesége ékszeres dobozába, a hálószobájukban található széfbe.
- És azt hogy tudta kinyitni?
- Tudja, még a felesége mutatta meg. A kulcsot is visszatettem a komód felső fiókjába, a fehérnemű közé.
- Fantasztikus, maga tényleg pótolhatatlan!
- Ja, és elraktam a Porsche kulcsát az í­róasztala felső fiókjába, tudom, hogy meglepetésnek szánja a feleségének, nem akartam, hogy véletlenül ráakadjon.
- Nagyon köszönöm Tiffany, Ön roppant hasznos alkalmazott.
- Köszönöm, Mr. Birschman, jó éjszakát!
- Jó éjszakát!
A férfi leteszi a telefont, majd í­gy szól a szobába belépő, álarcos figurához:
- Na, azt hiszem, ennél egyszerűbb betörésünk még sose volt!