A második világháborúban a japán légierő parancsnoka behívja a legtehetségesebb pilótájukat:
- Katona, a parancsnokság választása Önre esett. Ön lesz az első kamikáze pilóta!
- Értettem!
- Megkapja a japán légiflotta leggyorsabb gépét.
- Értettem!
- Felszáll 8000 méter magasságba, az éj leple alatt megközelíti az amerikai hadihajóflottát.
- Értettem!
- Kiválasztja az amerikaiak vezérhajóját.
- Értettem!
- Aztán becélozza, és kikerülve a légvédelem lövéseit nekirepül, és a haza érdekében repülőgépének felrobbanásával megsemmisíti azt.
- Értettem!
- Katona, van kérdése?
- Igen, Uram, egy kérdésem lenne.
- Kérdezzen, katona!
- Te teljesen meghülyültél, bazzeg?

Marcona katonatiszt és két nagydarab kommandós masírozik be egy elegáns bankba. Kérik a bankigazgatót, az pedig bemegy velük egy tárgyalóba.
- Uram, a tudomásunkra jutott, hogy néhány elvetemült, korrupt, alvilági ügyfele piszkos katonai vesztegetési és zsarolási bűntényekből származó pénzét rejtegeti az Önök bankjában. Most azonnal kérjük a nevüket és az átutalt összegek nagyságát!
- Már megbocsásson, uram, de mi a bankunk ügyfeleiről semmilyen adatot nem adunk ki! - ellenkezik az igazgató.
- Nézze, nincs túl sok időm, most azonnal árulja el!
- Sajnos, nem lehetséges!
A katonatiszt előveszi a pisztolyát, csőre tölti és a bankigazgató halántékához szorítja:
- Ne vicceljen velem! Kap 5 másodpercet, ha nem mondja meg, kiloccsantom az agyát! 5...
- Uram, ne tegye ezt velem! - rimánkodik a bankár.
- A nevüket kérem! 4...
- Uram, kérem! Nekem két kis gyerekem van!
- Nem érdekel. A nevüket mondja!! 3...
A bankár szeme könnybe lábad:
- Ne!! Értse meg, nem adhatok ki semmilyen adatot!
- Akkor meghal! 2...
A bankár félelmében már remeg, mint a nyárfalevél.
- Akkor meghalok, de értse meg, az adatok kiadása teljesen ellentétes bankunk politikájával.
- A nevüket mondja, ez az utolsó esélye! 1...
A bankár becsukja a szemét, és várja a halálos lövést.
Ekkor a katona elteszi a pisztolyát, és odaszól a társainak:
- Na, fiúk, úgy látom, megtaláltuk az ideális bankot! Hozzátok a kocsiból a pénzeszsákokat!!!

Az öngyilkosjelölt elmegy a pszichiáterhez:
- Doktor úr, segitsen rajtam, öngyilkos akarok lenni!
Mire az orvos:
- Van egy eladó stukkerem...

- Honnan tudja az indián, hogy kiszáradt a folyó?
- ???
- Porzik a csónak mögött az út.

Két férfi beszélget a kocsmában.
- Vajon mi lehet az oka, hogy a feleségek mindig pontosan emlékeznek a házasságkötés napjára, a férjek pedig csak nagy ritkán?
- Egyszerű. Te emlékszel arra a napra, amikor azta az óriási harcsát fogtad?
- Persze, hogy emlékszem.
- Na látod. A harcsa már rég elfelejtette.

Repül a gólya, csőrében egy öregemberrel. Megszólal az öreg:
- Bazd meg Gólya! Őszintén! Eltévedtünk?

Ügyvéd beszámol védencének:
- Van egy jó és egy rossz hírem, melyiket mondjam először?
- A rosszat, ügyvéd úr.
- Sajnos, a laboreredmény szerint a maga vére megegyezik a gyilkosság helyszínén talált vérmintával.
- És mi a jó hír?
- Alacsony a koleszterinszintje.

Sherlock Holmes szülőatyja, Sir Arthur Conan Doyle egyszer Franciaországban töltötte nyári szabadságát. Amikor hazafelé utazott, Párizsban beszállt egy bérkocsiba.
- Hová vihetem, Mr. Doyle? - kérdezte a kocsis.
- Találkoztunk már valamikor, hogy tudja a nevem? - kérdezte a meghökkent író.
- Nem, uram még sosem. Viszont olvastam az újságban, hogy Marseillesben töltötte a szabadságát, és hát ez az a hely, ahol a Marseillesből érkezők szoktak kocsit fogni. A napbarnított bőre azt sugallta, hogy éppen vakációról tér haza. A ruhája alapján egyből látni Önön, hogy angol és nem francia. Ezeket a részinformációkat összerakva végül arra a következtetésre jutottam, hogy Ön csakis Sir Arthur Conan Doyle lehet.
- Ez fantasztikus. Ön olyan vaslogikával rendelkezik, mint az általam kitalált Sherlock Holmes! - lelkendezett az író.
- Ugyan, ez azért túlzás - szerénykedett a taxis. - Az is sokat segített, hogy az egyik bőröndjén ott volt a neve.

Három idősebb ember találkozik a parkban és arról beszélgetnek, milyen nehéz az öregkor. Mondja az egyik:
- Tegnap is volt ez a ronda szeles idő, úgy fájtak az ízületeim, hogy azt hittem, megbolondulok.
- Reuma, reuma. Borzasztó!
- Én meg ma reggel felmentem a fiamékhoz, az első emeleten laknak, de teljesen kifulladtam. Hát ja, a szív se az igazi már! - így a másik.
- Ne is mondjátok! Hétfőn fekszem az ágyban, fickósnak érzem magam, odaszólok az asszonynak:
- Mama, nem kettyintünk egyet?
Mire ő:
- Meg vagy te húzatva papa, 5 perce kettyintettünk!
- Memória, memória ...

Két elfogult apa vetélkedik.
- Az én lányom hatéves és hegedül.
- Az én lányom még hároméves sincs, és már zongorán játszik.
- Na, ne mondja! És mit?
- Főzőcskét.