"Az a baj az Interneten terjedő idézetekkel, hogy nem tudod róluk megállapítani, valódiak-e." /Petőfi Sándor/

Álldogál a prosti a sarkon, megáll mellette egy kocsi, ablak le, kiszól a fickó:
- Hé, kislány, 15.000-ért mire vagy hajlandó?
- Annyiért bármire.
- Akkor ülj be, megyünk betonozni!

Kohn felkeresi a rabbit egy kérdéssel:
- Rabelében, szabad-e levágnunk az olyan tyúkot, amelyiknek csirkéi vannak? - kérdezi Kohn.
- Szabad.
- Akkor is, ha tudjuk, hogy emiatt a csirkék elpusztulnak?
A rabbi erre a kérdésre nem számított, eltűnődik és azt mondja:
- Hagyjunk időt Istennek, hogy megtalálja a megoldást. Gyere vissza holnap a válaszért.

Szomorúan állít be másnap Kohn:
- Rabbi, az éjjel a róka elvitte a tyúkomat a csibékkel együtt!
A rabbi hálásan az égre emeli a tekintetét, és elismerően mondja:
- Micsoda frappáns megoldás!

Bemegy egy férfi a kocsmába, rendel öt konyakot, majd gyors egymásutánban lehúzza. A csapos együtt érzőn megjegyzi:
- Nehéz napja volt, ugye?
- Hajjaj, ma tudtam meg, hogy meleg a fiam. Másnap ismét bejön, rendel megint öt konyakot, megissza őket.
A csapos megkérdi:
- Még mindig a tegnapi dolog miatt iszik?
- Nem, ma megtudtam, hogy az öcsém is a fiúkat szereti.
Harmadnap már eleve részegen jön, és tíz konyakot rendel.
A csapos szánakozva kérdezi:
- Hát maguknál senki sem szereti a nőket?
- Dehogynem, a feleségem...

Autós a benzinkútnál:
- Kérem ellenőrizze az abroncsokat!
Mire a kutas:
- Egy, kettő, három, négy... Megvan az összes!

Mi a közös Petőfi Sándorban és Vágó Istvánban?
- ???
- Mind a kettőről neveztek már el hidat!

Az egyik embernek elromlik az autója a sivatagban. Próbálja javítgatni, de nem megy. Egyszer csak elébe toppan egy fehér ló, homlokán egy arany csillaggal, és így szól:
- Ha nincs ellenére uram, megjavítom az autóját.
A férfinak eláll a lélegzete, és ezalatt a ló bedugja a fejét a motorházba. Fújtat, nyerít, majd egyet szökken és elvágtat. Az ember csak nagy nehezen ocsúdik fel a csodálkozásból, majd beül az autóba, és az valóban elindul. Mégis aggódik az autó miatt, és az első szerelőhöz betér elmesélni az esetet. A szerelő gondolkodik, majd így szól:
- Szóval azt mondja, hogy a ló beszélt?
- Igen.
- És a homlokán volt egy csillag?
- Igen.
- És biztos, hogy fehér volt?
- Igen, biztos.
- Hát tudja meg, óriási szerencséje volt, ugyanis a fekete nem ért az autókhoz.

Az egyik utas megkérdi a kalauzt a vonaton:
- Elnézést, meg tudná nekem mondani, mikor érünk a Victoria állomásra?
- Egy óra múlva, de sajnos a vonat nem áll meg ott! - mondja a kalauz.
- Úristen! Pedig nekem nagyon fontos ügyem van Victoriában, muszáj ott leszállnom!
A kalauz gondolkodik, majd előáll egy javaslattal:
- Nézze uram! Sajnos nem állíthatom meg a vonatot bárhol, de tudok szólni a vezetőnek, hogy lassítson le. Ketten kilógatjuk, ekkor maga elkezd szaladni a levegőben. Amikor már elég gyorsan fut, akkor letesszük, így nem fogja magát megütni, mert a sebessége akkora lesz, mint a vonaté.
Így is tesznek. Amikor a vonat Victoria állomáshoz ér, lelassítanak, kitartják az utast, aki elkezd futni a levegőben. Ekkor lerakják, emberünk cipői füstölnek, de nem esik el. Elkezdi a lassítást, ám az utolsó kocsiból kinyúl egy vaskos kéz és felrántja, a következő szavak kíséretében:
- Ember, marha nagy szerencséje van, hogy itt vagyok! Nem tudta, hogy a vonat nem áll meg Victoriában?

- Kedves utasaink, itt az Önök kapitánya beszél! Mivel erősen zuhanunk,ezt megállítandó már kidobáltunk minden nehezéket. Sajnos ez nem volt elég, úgyhogy utasaink közül kell megválnunk néhánytól. Hogy ne lehessen kivételezéssel vádolni bennünket, ábécé sorrendben szabadulunk meg a túlsúlytól. Jelentkezzenek tehát először az 'A', mint Afro-amerikaiak!
Természetesen senki sem mozdul...
- Akkor jelentkezzenek a 'B', mint barna bőrűek!
Újból senki, csak a sorok közt egy kisgyerek mondja az apjának:
- Te papa, nem kéne jelentkeznünk? Hiszen mi afro-amerikaiak is vagyunk, meg a bőrünk is barna!
Mire az apja:
- A pofádat befogod fiam, mi most itt NIGGEREK vagyunk, úgyhogy először a KÍNAIAK jönnek.
Mire a hátsó sorból egy hang :
-Ném kínáái! Sárgá!

Egy katona késve ér vissza az eltávozásról. Mikor az őrmester kérdőre vonja, a katona magyarázkodni próbál.
- Sajnálom, uram, de lekéstem a buszt, béreltem egy kocsit, és azzal indultam el, de lerobbant, akkor láttam egy tanyát, vettem egy lovat és azzal jöttem tovább, de a ló megdöglött és az utolsó tíz kilométert gyalog kellett megtennem.
Az őrmester szkeptikus, de elfogadja a magyarázatot. Következő héten egy másik katona késik el.
- Sajnálom, uram, de lekéstem a buszt, béreltem egy kocsit, és azzal indultam el, de lerobbant, akkor láttam egy tanyát, vettem egy lovat és azzal jöttem tovább, de a ló megdöglött és az utolsó tíz kilométert gyalog kellett megtennem.
Az őrmester ennek is elnézi. Következő alkalommal tíz másik katona jön ugyanezzel a magyarázattal. Az őrmesternek nem tetszik a dolog, de az első katona magyarázatát elfogadta, ezért ezekét is el kellett.
Következő héten ismét elkésik egy katona, és ő is magyarázkodni kezd.
- Sajnálom, uram, de lekéstem a buszt, akkor béreltem egy kocsit...
- Tudom, ne is folytassa - legyint az őrmester -, lerobbant a kocsi.
- Nem robbant le, uram, csak kerülgetnem kellett a sok döglött lovat az úton...