A kigyógyult alkoholista bemegy a munkaközvetítőbe, ajánlanak is neki egy munkát, ahol 150.000 Ft-ot keresne, mire ő:
- Az nem jó, mert ha túl sok pénzt kapok, fizetéskor bemegyek a kocsmába, és újra rászokok az alkoholra.
- Akkor talán lenne egy másik munka, ott csak 80.000 Ft-ot keresne, és csak napi 6 órát kellene dolgoznia!
- Az sem jó, mert ha sok időm lesz, akkor megint a kocsmában kötök ki. Nem lehetne valamilyen munkát találni, ahol napi 12 órát kell dolgozni, és csak 50.000 Ft-ot fizetnek?
- Olyan munkánk is van, de sajnos mindegyikhez diploma kell.

- Mondja, nem szégyelli magát, hogy ennyi pénzt kér ezért a munkáért? Ennyit még egy tanult mérnök sem keres.
- Tudom, azért nem mentem egyetemre.

Kovács és Nagy meghalnak. Nagy a mennybe, Kovács a pokolba kerül. Telik-múlik az idő. Nagy baromi jól érzi magát a mennyországban. Fehér ruhás lányok legyezik, a legjobb ínyencfalatokat eszi, miközben gyönyörű zene szól. Egyszer csak meglátogatja Kovács. Nagy örömmel mutatja be neki a mennyország szépségeit, de Kovács csak csóválja a fejét.
- Szép, szép, de nem az igazi. Semmi izgalmas nincs itt, mindenki alszik, tiszta unalom az egész. Bezzeg a pokol! Bombázó csajok iszap-birkóznak, a másik helyen sztriptíz, ráadásul azt a csajt szeded föl amelyiket akarod, vérpezsdítő zene egész álló nap, pia minden mennyiségben, na ez látod igazi buli, de te csak maradj itt én megyek vissza.
Nagy elkezdi törni az agyát:
- Végülis igaza van, egy kicsit uncsi ez a mennyország, megnézem magamnak azt a poklot.
Le is megy, bekopog a kapuján, abban a pillanatban két ördög közrefogja, beledobják egy üstbe és forró szurkot öntenek rá. Nagy kétségbeesetten ordít:
- De hát hol vannak a nők, a pia, a buli?
Mire a Sátán:
- Ezt mégis ki mondta neked?
- Hát a Kovács.
- Kovács, Kovács, milyen Kovács? ... Jaaa, a marketinges Kovács!

Egy egyetemista lány bejárt dolgozni az apja ügyvédi irodájába. Egyik reggel telefonon kereste a lányt egy barátnője, a papa vette fel a telefont:
- Sajnos még nincs bent. Hívja később.
Délben megint csörgött a telefon, ugyanaz a női hang a lányt kereste. Megint az apa vette fel:
- Ebédelni ment. Próbálja meg később.
Délután 4-kor ismét ugyanaz a hívó. Az apa azt mondja neki:
- Sajnos, már elment haza. Tudok segíteni valamiben?
- Igen, megmondaná, kérem, hogy lehet magukhoz bekerülni dolgozni?

- Mindjárt kezdődik a vámvizsgálat, úgy izgulok.
- Higgye el, fölösleges. Elárulom magának, hogy én például fegyvercsempész vagyok. Most is elrejtettem a bőröndben négy pisztolyt. Ha ezek ezt nem veszik észre, magának semmi oka aggódni.
- De én azért mégis izgulok.
- Ugyan miért?
- Ez az első munkanapom vámosként.

A cég értékesítési igazgatója panaszkodik a titkárnőjének:
- Ez a George olyan feledékeny, hogy azt csodálom, hogy el tud adni az ügyfeleknek akármit is. Most is mondtam neki, hogy ha jön vissza az ebédből, akkor hozzon nekem néhány szendvicset, de szerintem nem számíthatok rá.
Ebben a pillanatban nyílik a liftajtó, és lihegve beesik George.
- Főnök, nem fogja elhinni, mi történt! - újságolja. - Ahogy bementem az étterembe, megláttam egy régi ügyfelünket, aki már vagy 2 éve nem vásárolt tőlünk semmit. Leültem hozzá, és olyan jól elbeszélgettünk, hogy a végén rendelt vagy 2 millió dollárért.
A főnök odafordul a titkárnőhöz:
- Ugye mondtam, hogy ez a hülye elfelejti a szendvicseimet!

A kőműves, az ács és a villanyszerelő azon vitatkoznak, hogy melyikük munkája volt előbb a földön.
- Mi építettük fel a gízai piramisokat - mondja a kőműves -, tehát először mi léteztünk.
- Dehogy! - tiltakozik fejét rázva az ács. - Mi már jóval korábban elkészítettük Noé bárkáját.
Erre a villanyszerelő kuncogni kezd.
- Mi olyan vicces? - kérdi az ács.
- A teremtés első napján Isten azt mondta: "Legyen világosság!" -magyarázza a villanyszerelő - Addigra mi már lefektettük a kábeleket!

Beszélget az amerikai, az orosz és a magyar titkosrendőr. A téma: ki tudja jobban megtartani a szolgálati titkot.
- Én a nejemmel egy irodában dolgozok, ő nem tudja mit csinálok, nem is érdekli, én nem tudom mit csinál, de nem is érdekel. - mondja az amerikai.
- Az semmi... Én egy íróasztalnál dolgozom a feleségemmel! Nem tudja mit csinálok de nem is érdekli, én sem tudom ő mit csinál, de nem is érdekel. - kontráz rá az orosz. A magyar erre nagyot legyint:
- Ugyan már... Én egyedül dolgozom egy irodában! Nem tudom, mit csinálok, de nem is érdekel.

- Főnök úr, én felmondok - jelenti be a takarítónő a bankfiók igazgatójának. - Nem tudom elviselni a bizalmatlanságukat!
- Mi az, hogy bizalmatlanság? Még a páncélszekrény kulcsát is mindig itt hagyom az íróasztalon!
- Az igaz, de a kulcs nem illik a zárba!

Két régi ismerős találkozik:
- Mesélj, milyen az új munkahelyed, milyen a főnököd?
- A főnök tekintete mindig nyílt és őszinte.
- Na ne mesélj, ezt nem hiszem, a főnökök általában mindig utálatosak.
- Pedig igaz. Az egyik szeméből a nyílt gonoszság, a másikból az őszinte rosszindulat sugárzik. Viszont szinte biztos, hogy soha nem fog minket kirúgni.
- Miből gondolod?
- Mert minket nem lehet elbocsátani! A rabszolgákat el szokták adni!