Egy férfi éppen CD-ket pakol ki a szekrényből, amikor csörög a telefon. A férfi tétovázik egy kicsit, majd felveszi:
- Halló?
- Üdvözlöm Mr. Birschman, Tiffany vagyok, a házvezetőnő! - mondja egy női hang.
- Üdvözlöm Tiffany, miben segí­thetek?
- Elnézést, hogy ilyen későn telefonálok, de volt egy kis problémám ma, takarí­tás közben.
- Milyen probléma, Tiffany?
- Amikor bevetettem az ágyukat, véletlenül kiesett a pénzes borí­ték. Nem tudtam, honnan eshetett ki, ezért az ágyrács és a matrac közé tettem, az ágy lábához. Nem baj?
- Nem Tiffany, jó lesz í­gy. Nagyon köszönöm, hogy szólt.
- Á, és még egy: amikor a nappalit porszí­vóztam, megtaláltam azt a gyémántgyűrűt, amit egy éve vesztettek el.
- Ez nagyszerű! És hova tette?
- Természetesen a felesége ékszeres dobozába, a hálószobájukban található széfbe.
- És azt hogy tudta kinyitni?
- Tudja, még a felesége mutatta meg. A kulcsot is visszatettem a komód felső fiókjába, a fehérnemű közé.
- Fantasztikus, maga tényleg pótolhatatlan!
- Ja, és elraktam a Porsche kulcsát az í­róasztala felső fiókjába, tudom, hogy meglepetésnek szánja a feleségének, nem akartam, hogy véletlenül ráakadjon.
- Nagyon köszönöm Tiffany, Ön roppant hasznos alkalmazott.
- Köszönöm, Mr. Birschman, jó éjszakát!
- Jó éjszakát!
A férfi leteszi a telefont, majd í­gy szól a szobába belépő, álarcos figurához:
- Na, azt hiszem, ennél egyszerűbb betörésünk még sose volt!

A pap egy tinédzser fiút gyóntat:
- Atyám, vétkeztem szóban, tettben és gondolatban... Lefeküdtem egy lánnyal, pedig csak fél órája ismertük egymást...
- Te vagy az, Tamás fiam?
- Igen, én vagyok, atyám.
- Na akkor mondd el nekem: ki volt az a lány?
- Nem mondhatom el, atyám, vigyáznom kell a jóhí­rére.
- Ugyan már! Nekem mindent elmondhatsz!
- Tudom, de ezt nem.
- Na... Ki volt az? A Kovács Eszter?
- Nem mondhatom el...
- Hát akkor a Szabóék lánya, a Kati?
- Nem mondhatom el...
- A Kis Judit volt innen a szomszéd utcából?
- Nem mondhatom el...
- Nagyon véded te azt a lányt... Makacsságodat azzal büntetem, hogy fél évig nem jöhetsz a templomba ministrálni!

Odakinn találkozik a fiú az egyik haverjával:
- Na mi volt a papnál?
- Kaptam fél év szabit meg három tuti tippet!

Éppen lefeküdtünk volna, mikor az asszony szólt, hogy ég a lámpa a garázsban. Kinézek, és látom ám, hogy négy markos legény serényen hordja kifelé a cuccaimat, aztán rakják az utcán ácsorgó teherautóra, ezerrel. Kapom a telefont, hí­vom a zsarukat, de azt mondja egy zsernyák, hogy momentán egy szabad kocsijuk sincs, de nyugi, amint lesz, jönnek, és már le is tette.
Nekem meg a fejem tetejébe akadt az adrenalin azonnal, úgy hogy ismét felhí­vtam a szervet. Mondom neki, az előbb telefonáltam, hogy jöjjenek, de már nem kell sietniük. Ugyanis fogtam a puskámat, lepuffantottam mind a négyet, helyszí­nelni meg tényleg ráérnek később is. No, le se tettem a kagylót, négy rendőrautó már ott is volt a házunk előtt, plusz a mentő. El is kapták a betörőket í­zibe.
Az egyik rendőr, aki velem is hajlandó volt szóba elegyedni, megjegyezte:
- Mintha azt mondta volna, hogy lelőtte mind a négyet.
Mire én:
- Maguk meg valami olyasmit, hogy nem tudnak küldeni senkit...

A környezetismeret órán a tanárnő a bálnáról beszélget a gyerekekkel. Pistike kijelenti, hogy ő nagyon fél a bálnától, mert az embert eszik, például Jónást is lenyelte egészben. A tanárnő tudományos magyarázatba kezd:
- Hidd el, Pistike, a bálna nem eszik embert. Bár a szája hatalmas, de a torka olyan szűk, hogy nem tudna egy embert lenyelni.
- Majd megkérdezem én Jónástól, ha a Mennybe kerülök. - mondja a gyerek.
- És honnan tudod, hogy Jónás nem a Pokolban van?
- Akkor majd a tanárnéni kérdezi meg.

Hajótörött hánykolódik a tengerben, meglát a távolban egy nagy hajót.
Odaúszik és felkiabál az éppen árbocon lévő matróznak:
- Dobjá' má' le egy kötelet!
A matróz nem válaszol. Újból kiabál:
- Há dobjá' má' le egy kötelet!
A matróz ismét nem válaszol. Mérgesen kiabál ismét:
- Do you speak English???
A matróz visszaszól:
- YES.
- Hát akkó' dobjá' má' le egy kötelet!!!