A székely parasztbácsi elhatározza, hogy továbbtanul. Elmegy hát az iskolába, ahol egy felvételi vizsgán kell átesnie matematikából.
- Ha én adok magának két nyulat, aztán még két nyulat, majd még kettőt, hány nyula lesz? - kérdi a vizsgáztató.
- Hát bizony, akkor hét! - feleli a bácsi.
- Na, ezt gondolja át még egyszer! Ha adok magának háromszor két nyulat, akkor hány nyula lesz? - kérdi újra a vizsgáztató.
- Hét! - mondja a bácsi határozottan.
- De ember, még ezt az egyszerű számtanfeladatot sem tudja megoldani? Nem tudja, mennyi háromszor kettő?
- Háromszor kettő az hat! - mondja erre a bácsi.
- Akkor az előbb miért hetet mondott? - teszi fel a kérdést dühösen a vizsgáztató.
- Az előbb nyulat kérdezett, abból meg van nekem otthon is egy!

Az öreg székely bácsi felmegy Pestre az állatkertbe, hogy életében legalább egyszer lássa azt. Nagyon tetszik neki, sorra nézi az állatokat: a majmokat, a tigriseket, struccokat, stb. Odaér a zsiráfok kifutójához. Nézi a zsiráfot, nézi, csóválja a fejét. Már vagy egy órája bámulja tátott szájjal, mire hitetlenkedve csak ennyit tud mondani:
- Márpedig ilyen állat nincs!!!

Öreg székely ül a háza kertjében és pipázik. Kiabálva rohan feléje az unokája.
- Nagyapa, nagyapa! Medve van a háztetőn!
Az öreg szippant egyet a pipából és így szól:
- No, akkor hozd a kutyát, a puskát meg a petrencés rudat.
- Minek ennyi minden, nagyapa?
- Én majd felmászok a tetőre, a petrencés rúddal lepiszkálom a medvét, te meg ráereszted a kutyát, hogy harapja le a tökeit.
- De minek a puska?
Az öreg megint szippant a pipából és azt mondja:
- Ha netalán a medve piszkál le engem, akkor lelövöd a kutyát.

A székely bácsi összeveszik az asszonnyal. Dühösen kimegy a házból és becsapja az ajtót. 17 év múlva visszamegy. Kérdi az asszony:
- Hol voltál?
Mire a székely:
- Kinn!

Székelybácsi nagy kínlódás közepette borotválkozik. A gyerek:
- Mi a baj, édesapám?
- Életlen a beretva. Nem viszi a szakállamat!
- Ne mongya mán' édesapám, hogy keményebb a szakálla, mint az a konzervdoboz, amit most nyitottam ki vele!

Székely bácsika stoppol az útszélen a tehenével. Megáll mellette egy Jaguár. A sofőr odakiált a bácsinak.
- Jó napot kívánok! Magát el tudom vinni, de a tehenét nem.
- Kösse csak az autó után!
A sofőr rászánja magát, és odaköti a tehenet a vonóhoroghoz. Mennek negyvennel, a tehén kitartóan kocog utánuk. Mire a parasztbácsika:
- Mehet gyorsabban is, bírja az!
A Jaguáros rákapcsol. Mennek már nyolcvannal is, amikor a vezető belenéz a tükörbe.
- Bácsi, úgy látom, kezd elfáradni a tehene! Már lógatja a nyelvét!
- Nem olyan biztos az! Merre lógatja a nyelvét?
- Balra.
- Akkor vigyázz, fiam, mert előzni fog!

Ketten motoroznak az országúton. A vezető bőrdzsekije folyton szétnyílik, mert a cipzárja tönkrement.
- Vedd fel a dzsekit fordítva! - javasolja a társa.
Továbbhajtanak, de a nagy sebesség miatt egy éles kanyarban balesetet szenvednek. Egy gazda talál rájuk, aki telefonál a mentőknek.
- Él még valamelyik? - kérdezik.
- Az elől ülő még mocorgott - feleli a gazda -, de csak addig, amíg vissza nem fordítottam a fejét.

A székely és a felesége vacsoráznak. A nő magára borítja a paradicsomos szószt. Azt mondja a férjének:
- Most nézz rám! Úgy nézek ki, mint egy disznó!
- Ja! Meg még le is etted magad!

Az öreg székelynek 100 litert tejelő Riska tehene van, csodájára is jár az ország-világ. Kimegy a bácsihoz a riporter is érdeklődni:
- Bácsika! Hogy lehetséges, hogy az ön tehene ennyi sok tejet ad?
- Á, semmiség az egész, minden a kedvességen múlik.
- Hogy-hogy??
- Minden reggel kimegyek az istállóba és megkérdem a Riskát, hogy "Mi lesz ma vacsorára? Tej vagy marhasült?"

Meg kell önt büntetnem, mert ez egyirányú utca.
- Rendben van, kifizetem a büntetést, aztán megfordulok.
- Itt nem lehet megfordulni.
- Akkor tolatok majd.
- Tolatni sem szabad.
- Akkor itt hagyom a kocsit.
- Csakhogy itt tilos a parkolás.
- Rendben van, akkor beszéljük meg, mennyit ad a kocsimért...