- Jean, adja ide nekem a szárító kötelet!
- Miért, uram?
- Mert ki szeretném teregetni a múltamat.

- Jean, már régóta figyelem, hogy egyre kevesebb szivar van a dobozomban.
- Esküszöm, nem én voltam. Nézze, még három kartonnal van az előző helyemről...

- Jean! Elég a fizetése?
- Csak ha meggyújtom, uram.

- Jean, mégsem veszem meg azt a Picasso festményt.
- Miért nem, uram?
- Nincs rá keret.

Jean és a úr felszállnak a villamosra.
Jön az ellenőr és kéri a jegyeket.
- Mondja, Jean, van nekünk jegyünk?
- Nincs, uram.
- Sajnálom, ellenőr úr, de nincs jegyünk.
- Hát akkor büntetés lesz. Pénzük van?
- Mondja, Jean, van nekünk pénzünk?
- Nincs, uram.
- Sajnálom, ellenőr úr, de pénzünk sincs.
- Hát akkor mijük van?
- Tényleg, Jean, ha nekünk se jegyünk, se pénzünk, akkor mink van?
- Bérletünk, uram.

Beteg az uraság, ezért azt mondja Jeannak:
- Jean, hozzon néhány téglát!
- Minek uram?
- Hogy hamarabb felépülhessek.

- Jean, ma vendégek jönnek. Vágjunk jó képet hozzájuk.
- A falon lévő Picasso jó lesz, uram?

- Jean, kóstolja meg ezt a konyakot! Mit talál benne furcsának?
- Azt, hogy megkínált vele uram!

- Jean! Begyújtotta már a motort???
- Igen uram, már a garázs is ég.

- Jean! Mit csinál a szomszéd azzal a fúróval a kertjében?
- Azt hiszem olajat keres.
- Kérdezze meg tőle, hogy talált-e!
- Nem talált még, uram!
- Akkor vigyen neki egy üveggel a spájzból!